victims - st

http://www.mediafire.com/?df21dymdmzi

Olyan sokat azért nem számít az a The névelő, vagy mi. Inkább a perthi és new jerseyi akcentus nem éppen megegyező hangzása tesz különbséget. Persze az amerikaiak sokkal jobban értenek a rock zene egyszerűsítéséhez, amitől elsőre hatásosabbak is lesznek. Ezért náluk elmaradnak a súlyos zengetések, de így is jelen van nem egy jópofa gitárkör. Mellesleg aki ezen gitározik egy ideig a Misfits-ben is megfordult. Annyira ők azért nem állnak közel a klasszikus rock-hoz és blues-os utalások sincsenek egy szájharmonika rövidszólamú feltűnésén kívül, viszont az ének punkhoz képest már kicsit túl dallamos, és ha éppen nem valami gyermeki suttyóság vezérli őket, pár húzás a zenében előidéz olyan hangulatképeket, mintha valami bandanás köpcös paraszt egyre feljebb váltogatná a motorján a sebességet. Ez leginkább a kislemez leghosszabb számára igaz, azon kívül ártalmatlan és inkább kamaszosan lelkes, mint macsóskodó a banda. Szemtelenebbek sajnos az első, kúrást egyáltalán nem kertelve bejelentő számnál nem lesznek, sőt csak a frusztráció nő bennük. Könnyen meglehet, hogy már így is túl sokat írtam erről a lemezről, mert annyira különben nem maradandó, de azért jópofa.

the victims - all loud on the western front

http://www.mediafire.com/?wkmzwoloyzr

Úgy látszik a név kötelez. Akárki akármit mond, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ausztrália olyan nagyon fasza hely lenne. Pont olyan nyomorultnak tűnik, mint írország, aminek szintén meglenne minden esélye ahhoz, hogy király legyen, mégis csak a szürke kilátástalanság áramlik onnan is. Éppen ez a megfelelő táptalaja a jó punk zenekaroknak és a The Victims nagyon jó. Megbízható forma szerint működő kbd punkot ők élesen elkurjongatott refrénekkel a társadalom bizarr, de megbízhatóan színes tagjairól és nihilista gitártépésekkel üdítik. Jó arrogáns, tömör és kikezdhetetlenül klassz. Dölöngélő lüktetéssel fokozódik néha a feszültség, épp annyira, hogy lüktető fejjel lehessen rá dölöngélni. Szinesíti a képet egy kevés proto hangulat is, de nem az a modoros, inkább a már herointól földbe állt. Szóval van sok gitározás, meg elejtett utalások a kúrásra.

victim - everything

http://www.mediafire.com/?ej3jm3wxnrz

Remek ír zenekar, ami a bloodstains across válogatássorozat mezőnyéből jogosan emelkedhetne az undertones-szal és stiff little fingers-szel egy magasságba, ha csak belföldön gondolkozunk. Nem tudom mi van az írekkel, de ha poppal oltott punkot kell csinálniuk, mindig rendesen összeszedik magukat és könnyen meghazudtolják, hogy mennyire is nyomorult hely az országuk ahol mindez történik. Ha ezt a lemezt hallgatom íroszág olyan lehetetlenül klassz helynek tűnik, mintha egy kedves fiatalsági képregény rajzoló agyszüleménye lenne. Van itt minden, ami játékos és kedvvel hallgatható, hegyes orrú cipő kellemetlen erejével rugdalódzó basszus, gyönyörű számok, piti szerelmekről, punkos kapálódzás, tekergő gitárok, patetikus refrének néha meg teljesen egyszerűen csak úgy jó, ahogy szól. Komolyan hiszek abban, hogy Kevin Shields ezt hallgatta kiskorában. Vagy ha nem, hát akkor csak ilyen az írek lelkülete.
Részben azért is mert elvileg, legalábbis a lemez címe erre utal, minden számuk itt van egyben, mindig lehet valami újat találni, ami eddig rejtőzködött egy dallam mögött. Akár egy-egy szám hallgatásával is időről időre el lehet mélyülni az anyagban és felfedezni, hogy milyen sokrétű. Tényleg egy remek zenekar.

huggy bear - weaponry listens to love

http://www.mediafire.com/?yjxehwumny1

Van olyan fasza ez a zenekar, mint a nevük. Még kúlnak is lehet mondani, akkor is, ha egy ilyen-olyan forradalomban vettek részt. De ki mondta, hogy egy forradalom nem lehet klassz? Bár a riot grrl részei voltak ők angolok, mondhatni az angol Fugazi. Ott azért jóval előbb gitárt adtak a nők kezébe, a Huggy Bear akkor is olyan őserővel robban be, még ma is, mintha valamilyen káprázatosan új jelenség lennének. Vannak annyira masszívan nagyívűek a számaik, gitározással, zuzással, őrjöngéssel és fogós részekkel. Az is szimpatikus, hogy nem őrültek bele annyira az ellenállásba csak éppen jópofán vették komolyan magukat. Bárcsak minden ideológia kitermelne valami ilyet.

fury – ressurection

http://www.mediafire.com/?qwtcnytw2ny

Nem Johnny Rotten énekel ebben a bandában, de kellő alapzajjal akár úgy is hangozhat. A zene meg az a fasza, frappánsan szétgitározott, középtempós, vagy erejét frusztráltan visszatartó hardcore. Ami akkor volt post, amikor még a kalimpálás dominált. Inkább rockosabb, mint érzelmes, de azért nagy faszság azt mondani, hogy nincs benne szenvedély, merthát punk zene. Motorozni meg szar lenne rá, de nem csak egy dzsuvás zúgás szól az ének és a dob között hanem riffek. Azt hiszem van Swiz kapocs, Circus Lupus viszont biztosan. Rajongani értük, az ep rövidsége miatt éppen annyira nehéz, mint beléjük kötni. Azért szép kis folt lehet, ha hiányosnak érzed a punk/hardcore iránti rajongásod.

the kinks - ultimate collection

http://www.mediafire.com/?yjncj01mmgn

Nem tudom mennyire hivatalos ez a válogatás, és hogy csak az első része e valami nagyobbnak, vagy mi van. De kit érdekel?! Punkok vagyunk és miért vetne rossz fényt remek dalokra olyan hanyagság, hogy nem tudni az egymás utániságuk koncepcióját. Egymás után jönnek a jobbnál jobb dalok, valami szájat ámulatra kipeckelően frissnek hatnak az ötletek, a lendület, hogy mennyire egyben van. Annyira kerek még ez a pár szám is, hogy utcai verekedéstől kezdve, modnak öltözött csajozáson át, még az egyedül semmibe meredve piálgatáshoz is tökéletes. Mindenhez. Bárcsak mindig kinks szólna az életünk alatt.

the boys next door – door, door

http://www.mediafire.com/?mmwdyfzqmtj

Szarok Nick Cave-re. Az, hogy előbb volt unszimpatikus, minthogy hallottam volna tőle bármit is, csak egy valamit jelent. Hogy a rajongótábora egy megvethető bagázs csupa seggfejekből. Erről tehet ő? Hát ha direkt játszik zenét seggfejeknek akkor egy kicsit igen, de nem hiszem, hogy ráérne azzal foglalkozni, hogy akik hallgatják, milyen emberek. Nincs is sok értelme ennek, amit eddig írtam, végül is egy Nick Cave számot még egy válogatás kazira is rátettem, ami lánynak ment, meg nem nagyon ér el hozzám abból semmi amit mostanában csinál. Nekem a Birthday Party nem tetszik. Már pontosan nem emlékszem miért, lehet csak nem adtam neki túl sok esélyt, tényleg majd ezt a miértet egyszer kiderítem, ha olyanom lesz. Tegnap este a troliban viszont előjött, hogy ez a még Birthday Party-t megelőző, elő-zenekara nem csak a legjobb Nick Cave banda, hanem úgy tényleg egy jó lemez. Neurotikus, sodró tempójú, tökös számok a proto- és post punk védjegyeivel. Van szaxofon is, de egyáltalán nem zavaró, cirkáló dallamok, néha kis lecsupaszított monotónia, meg olyan post-punk dobok, amit ma már diszkósnak is lehetne nevezni. Ahogy van, ez úgy egy korrekt lemez, ami később híressé vált tag nélkül is ki kéne, hogy emelkedjen az obskuritás homályából. Müller Péter tuti nem hallotta, olyan jó.