http://www.mediafire.com/?df21dymdmzi
Olyan sokat azért nem számít az a The névelő, vagy mi. Inkább a perthi és new jerseyi akcentus nem éppen megegyező hangzása tesz különbséget. Persze az amerikaiak sokkal jobban értenek a rock zene egyszerűsítéséhez, amitől elsőre hatásosabbak is lesznek. Ezért náluk elmaradnak a súlyos zengetések, de így is jelen van nem egy jópofa gitárkör. Mellesleg aki ezen gitározik egy ideig a Misfits-ben is megfordult. Annyira ők azért nem állnak közel a klasszikus rock-hoz és blues-os utalások sincsenek egy szájharmonika rövidszólamú feltűnésén kívül, viszont az ének punkhoz képest már kicsit túl dallamos, és ha éppen nem valami gyermeki suttyóság vezérli őket, pár húzás a zenében előidéz olyan hangulatképeket, mintha valami bandanás köpcös paraszt egyre feljebb váltogatná a motorján a sebességet. Ez leginkább a kislemez leghosszabb számára igaz, azon kívül ártalmatlan és inkább kamaszosan lelkes, mint macsóskodó a banda. Szemtelenebbek sajnos az első, kúrást egyáltalán nem kertelve bejelentő számnál nem lesznek, sőt csak a frusztráció nő bennük. Könnyen meglehet, hogy már így is túl sokat írtam erről a lemezről, mert annyira különben nem maradandó, de azért jópofa.
No comments:
Post a Comment