no trend - too many humans

http://www.mediafire.com/?l21mzn02mjz

Ha esetleg valaki nem hinné el, hogy a punk az valami gennyó dolog ezt a lemezt kéne neki lejátszani. Jól elnyújtott számok, tébolyult középtempó és le nem álló gitárörvények. Az énekes lehetne a Void-ból is. Később persze kurvára beőrültek és iszonyatosan szar zenét csináltak, meg lehet volt vagy ezer tagjuk is, hegedűstől kezdve billentyűsig mindenféle. Ennek ellenére ez a lemez maga a tökéletes zaj és szemétség. Meghipnotizál a döngölő romlottsdága. Olyan erős, mint amikor egy kisgyerek életében először megérzi milyen valakit megsérteni, hogy az jól fájjon is a szenvedő félnek, és azokat a mámor ittas perceket adja vissza, amíg a kisköcsög nem szembesül tette súlyával, azzal a nagyon rossz érzéssel, hogy milyen is a bűntudat.

no hope for the kids - angels of destruction

http://www.mediafire.com/?mjki2kmwdw5

megint dánok, de most angolul. ez a zenekar hihetetlen. pont úgy ahogy mondjuk a the vicious. van valami mondás az okos emberekről, hogy ők is ugyan azt látják, mint mindenki csak ők olyat gondolnak amit senki. nem tudom, hogy ez az eset e a no hope for the kids-ékkel, de az biztos hogy olyan magától értetődően jók, hogy az már bosszantó. és nem lehet tudni, hogy ők nagyon okosak vagy csak van egy olyan természetes képesség a számaik mögött, amik mondjuk a Ramones 3 akkrodos dalait a világ legjobb számaivá tette. elkeseredett dallamok, szemfelnyitó nyilvánvalóság. punk zene a legjobb fajtából. már értem az évtized értékelő mrr-ben miért tűntek fel minden második ember listáján.

guided by voices - forever since breakfast

http://www.mediafire.com/?ngrnirccjwy

Most mit fogjuk vissza magunk. Nyakunkon a tavasz. Elolvadnak a hófoltok a városban, lejjebb nyílnak a zipzárak és nem takarjuk el sállakkal a levegő elől az arcunk. Melegedik az idő, hosszabbodnak a nappalok. Gondolom nem olvastad el a GBV-ről szóló rajongásom a másik blogomon, de sebaj. Ha belökted a vespád, és felvetted a kitűzőkkel és felvarókkal díszített farmerkabátod és nagypapi sapkád bukósisak helyett, hogy munka után még a naplementében tekeregj egyet a város kisebb utcáin, akkor ezt majd jó lesz hallgatni. Mert ahogy a másik blogomon írtam az egész olyan, mint a címe, mint egy kedves kis válogatás kazetta. És ezen a kislemezen még egy szám is van a motorozásról. Let’s ride!

really red - discography

http://www.mediafire.com/?tzkatzwrtqt

Szerintem életem végéig (akkor is, ha remélhetőleg ez még sok időt jelent) fontos zenekar lesz nekem a Really Red, vagy csak majd mindig jó érzéssel fogok rájuk gondolni. Az egy dolog, hogy a Misfits mondhatni nálam kimaradt, értem ezalatt azt, hogy alig szoktam őket hallgatni, csak úgy elsiklottam felettük, de a Really Red az valami teljesen új volt (talán?) tavaly tavaszig. Onnantól kezdve viszont, ha lehet hájpolom őket mindenkinek. Ennyire jó zenekart keveset hallottam, olyat akiket mások a személyes felfedezés előtt még meg sem említettek. Nem is értem miért?! Ők is texasiak biztos náluk is van pár meleg tag, és ha el kéne helyezni őket tényleg valahol a Big Boys és a The Dicks között vannak. Csak előbbinél kevésbé funkys utóbbinál pedig, hm talán finomabb. Ennek ellenére nagyon nem lehet őket, „Semmilyen Jóskáknak” nevezni. Olyan éles, feszes, fejberagadó post-punkkal kevert hardcore-t játszanak, amihez hasonlót most fejből csak a The Proletariat és a Sorry játszik, csak ezek a zenekarok egy kicsit ügyetlenebbül. A basszus centrikusság miatt néha könnyebben eszembe jut az angol post-punk róluk, mint az amerikai, gitár központú, ettől függetlenül sosem vált át száraz táncolásba vagy slappeléssel arcoskodásba. A legkülönlegesebb bennük csupán az, hogy egy egész diszkográfián keresztül élvezetes, amit csinálnak, és sosem tud ellaposodni a hangulat, még ha esetleg pár kevésbé emlékezetes szám is becsúszik. Dühös, okos, fogós. Még lötyöghetnél is rá, ha már eleget gondolkodtál a harmadik világ problémáin.

ydi - a place in the sun

http://www.mediafire.com/?ltyjmtm3n5t

Az america hardcore dokumentum film, szerintem, legjobb mozzanata, ami mellékesen összefoglalja nekem a punk esszenciáját az a röpke jelenet, amikor a YDI énekese teljesen kikelve magából a színpadon üvöltözik és eksztázisba ráng együtt minden sorral. Nem hiszem, hogy olyan sok koncertjük lehetett, még a náluk sokkal ismertebb zenekaroknak sem volt olyan sok, így biztos nem a rutin jön belőle. Hanem az, hogy annyira be van pörögve, annyira ki volt éhezve valamire, amit most a hardcore-ral megkaphat, hogy magasról szarik mindenre, csak az számít neki, hogy megtegye amit akar. Ez csak egy kis kitérő volt, de végül is a YDI is pont annyira kompromisszum mentes amennyire lennie kell az összes többi normális zenekarnak. Lehet a rossz hangzás, a félre állított erősítők miatt, de a gitárok végig csapongóan vibrálnak, minden jó gyors és az a pszichotizmus is megvan, amit a bevezető soraimban leírtam. Írtak róluk valami olyat, hogy gyökereikben közel állnak a skinhead zenékhez, de nem kell oi-ra számítani, pár kisebb dallamfoszlányon kívül. Ha már, akkor inkább az ilyen jó pszichó skinhead-ek zenéje lehet ez, akik sörözés és szépen öltözködés helyett inkább szintetikus drogokat nyomnak, hogy aztán kiverhessék a balhét. Na mindegy, fasza zenekar a YDI (why die?!) különben nem lennének itt, és ez a kislemez is olyan gyorsan véget ér, hogy az csak üdítően tud hatni, ha esetleg a kávé nem mindig adna elegendő löketet.

The Nation of Ulysses - Plays Pretty For Baby

http://www.mediafire.com/?wmztywjjgmd

Sok mindent lehet mondani a punkra, de azt, hogy szexi lenne tényleg csak a legritkább esetekben. Pedig ha akarnánk valamit, ahhoz pont a szex kéne. Ezért közvetítette élőben Christian Slater, hogy hogyan maszturbált mert különben csak azok hallgatták volna az ügyetlen kis műsorát, akik illegális frekvencián izgalmasabbnak találták a Descendents-t. Amilyen a nation of ulysses, ilyen szexuális nem is volt és könnyen lehet nem is lesz semmi a zenében, amit mi szeretünk. Ez tényleg a bebizseregetett forradalom, veszélyes mert ragadós. Érdekes, hogy mindig generációnkként cserélődik, hogy mikor hatásos a zene és mikor a mondani való. Először mindig van maga a zene, a forma, aztán akik rajonganak érte, később megtöltik értelemmel. A nation of ulysses olyan, mintha lenne egy időgépjük vagy csak beakadt volna dimenzionálósan, mert sokat léptek vissza a zenében azzal a tudattal, ami egy utópisztikus állapotról ábrándozik. Úgy modern punk, és nyeglén fenyeget az intelligenciájával, hogy közben klasszikus rock and roll, az a rock and roll, aminek a hangjaitól féltették a gyerekeket, és ezért pincékben bujkálva kellett játszani. Az a rock and roll, amit az ördöggel azonosítottak, a nagymamák szívrohamot kaptak tőle, a kislányok pedig eldobva mindent, kiosonva a családi fészkek biztonságából, csak ropták addig, amíg szuflával bírták. Tényleg nem akarok úgy tűnni, mint aki öt év múlva teljesen becsavarodik és csak olyan zenekarokat fogok hallgatni, amiknek a tagjai meghaltak mielőtt én megszülettem. Igazából ezt a bugit is azért tudom imádni, mert kaotikus, felszabadult, okos, elegáns, rohadt erős benne a dög, és újraéleszti azt az őserőt, ami miatt megértem emberek miért mondanak kibaszottat a rock and roll elé. A lemez címe is milyen kacsintgatós, mint amikor mi megyünk a városban és teoretikusan csajozunk, a szoknyában biciklizős bébivel, meg a könyvel a hóna alatt a busz után futó bébivel. Sziasztok szép bébik, táncoljatok a kapitalizmus testén a késélésre hegyezett tűsarkúitokkal!!!

city-x - elektriske svin

http://www.mediafire.com/?wmwelzaoqoo

Legjobban azokat a válogatás lemezeket szeretem, amik úgy szólnak, mintha egy zenekar számai lennének rajta egymás után. Miközben egy színteret, korszakot, vagy csak valamilyen hangzást dokumentálnak. Vannak ilyenek, és ez tök jó, hogy egybe tudnak úgy olvadni, mint egy jó válogatás kazetta dalai. A City X-et egy bloodstains across... válogatáson hallottam, amin olyan jók voltak, hogy kimagaslottak az egyébként igen erős tömegből és egyből akartam tőlük mindent. Ezen a lemezen meg is van minden. Majdnem egy órás, de csak lesz időd majd hallgatgatni őket. Mert bár gitározósabb és élesebb, mint a Lost Kids ugyan úgy dallamos is, csak nem annyira klasszul, mint inkább vagányul. Hogy a faszaság univerzumában elhelyezzem a bandát, ők azok, akik nem táncolnak, csak a kiállásukból sugárzik az, amiért mindenki tempózik, hogy hasonlóak legyenek hozzájuk. Cover Boy? Az egyik legjobb kdb szám. Még a MAD i hate music-jával is versenybe száll. Emellett pedig végig olyan, hogy örülsz mert szól, mert a jó zenének örül a jó ember. Ők is dánok különben, de néha énekelnek angolul. Van egy számuk, aminek az a címe, hogy first fuck. Mondtam, hogy inkább vagányok, mint klasszak. Milyen vicces lenne, ha ők lennének a dán auróra. De csak nem azok. Azért őszinte leszek. Ez egy egy órás lemez, és csak egy kislemezt hallgattam újra, mielőtt feltöltöttem volna. Lehet a végére a számok is olyan furák lesznek, mint amilyen ocsmány a borító. Kicsit modern, de már túlmegy az ízlésesen, és miközben disznók vannak rajta amik klasszak, de azért mégis!

lost kids - cola freaks

http://www.mediafire.com/?dimm130gqdd

Olyan két hónapja volt, amikor a szegedi kurgánhoz tartva beszélgettünk róla, hogy miért hallgatnak emberek olyan punk zenét, aminek nem értik a szövegeit. Szerintem akkor sem értik mindig a szövegeket, ha beszélik a nyelvet amin szólnak azok, és néha akkor is megértünk egy számot, ha esélytelennek látszik, hogy pár elcsípett szónál többre fény derüljön a szövegből. De mióta mindenki kurva sok zenét hallgat a szövegek fontossága elkezdett csökkenni. Mindegy is. Vagyis. Hát valamennyire tényleg mindegy. Hogy miről énekelnek a Lost Kids-ék? Kisgyerekekről, akiknek az élete a kóla ivás körül forog, aztán felnőnek és egész éjjel csak kólát isznak miközben klassz dolgokat csinálnak: táncolnak magukban, a távoli rokonoktól kapott béna ruhákat ironikusan hordva, meg szerelmes novellákat írnak a lányoknak akiket meg sem mernek szólítani. Hogy ez így van e? Franc tudja, de a punk mégis csak arról szól, hogy gondolkozol magadért, magadnak. És passzolna rájuk. Mert ez a kislemez nagyon laza, de úgy laza, hogy klassz mindenféle tovább gondolás nélkül. A zene pont erről szól, hogy jobb hallgatni, mint figyelni a világra. A mi fejünkön kívül is, Lost kids-ék simán tudnák úgy dobálni magukat a három kívánság pódiumán, hogy senki ne nézze hülyének a gyereket, aki csak miattuk kapta el a pontos labdát. Még az is jól áll az énekesnek, hogy hullának van vakolva az arca. Mind a három szám marha jó különben. Annyira, ha négyszer egymást után meghallgatod őket úgy érzed ez az egyik legjobb nagylemez amit valaha hallottál. Mert egy nagylemez az 12 szám. Ja különben ezek skandinávok. Talán dánok, mert van egy dán zenekar a Cola Freaks, akik szintén marha jók. Ha majd feloszlanak az ő lemezüket is felteszem ide. Azt elfelejtettem mondani, hogy férfi-nő ének van benne, amitől keletkezik egy jókora elfojtott szexualitás. Azért ki ne verd rá.

saccharine trust - paganicons

http://www.mediafire.com/?wummylhjww4

Korán van még, hogy goth punk-ra szoktassalak, a saccharine trust nem is gótikus, hanem kibaszottul sátán. Ha a korai afi-ban meg a nerve agents-ben tetszett a démonidézés, akkor ezt imádnod kell mert a paganicons maga az ördög. Ez is gitár centrikus zene, még szép, de máshogy, mint az összes többi zenekar. Sajnos idővel béna jazz zenekar lettek, de még mindig jobb, mintha szcientológusokká váltak volna. Ezzel nem is kell törődnünk csak azzal, hogy kitépik a húrjaikat és még bekapcsolt erősítővel csomózzák őket egybe, miközben cinikusan rágagyognak mindenféle vérlázító dolgot. Hajrá pogányok!

deep wound - discography

http://www.mediafire.com/?u5qnlvcyltj

Ez a zenekar elvileg azért lenne érdekes, mert a dinosur jr ebből lett. De lehet, hogy a dinosaur jr érdekes azért mert a deep wound-ból lett. Elmondom én hogy voltam velük. Amikor először hallottam csak egy nagyon fura kölyöki kalapálás volt. Aztán ez után is. Idővel elkezdett valamiért tetszeni az egész lemez, mert egybe folyt és valamiért ez tetszett. Biztos mert brutális, a sebességével, meg azzal, hogy olyan disszonáns miközben bájos és marha klassz. Aztán egybe folyt egy csomó másik zenekarnak is a lemeze pont így, és megtanulta az agyam, hogy ezek mind jó zenekarok. A Deep Wound főleg. Mert basszus egy csomó sláger van itt. A két legjobb a video prick és a dead babies. Ha lesz valaha egy zártkörű bulim az lesz a jelszó a bejáratnál, hogy halott babák. Na mostantól már nem is lesz zártkörű. De klassz lesz, hogy minden oda érkező kimondja majd a mogorva biztonsági őröknek, akiket azért bérelek fel, ha valaki baszakszik velem azt verjék szarrá. A lényeg, hogy te szereted a Void-ot akkor ez is biztos tetszeni fog. Meg különben is kurva jó elképzelni ahogy a nagypapás ruháidban majd deep wound-ot hallgatsz és ezzel kapcsolódsz ki kávézás közben. Vajon nekünk majd ezek lesznek a zenekarok amiket hallgatunk otthon munka után, ahogy az én apámnak volt a Bizottság meg Frank Zappa? na mindegy. Ez az igazi kaotikus zene baszod, amiben még van egy kis emberiesség is.

dead moon - unknown passage

http://www.mediafire.com/?tt2vtn1tqy3

Szia Lóri!
Gyors leszek és a lényeget mondom csak. 00-ás évek = internet + wipers. Itt az ideje belehúzni és eldönteni miről fog szólni az új évtized. Nem hiszem, hogy a Dead Moon-ról, de legalább ők is portland-iek és persze kurva jók. Ami meg rohadt vicces, hogy a demona az ő is this real-jük. Néha komolyan rá is éneklem, hogy is this real. Legtöbbször akkor, amikor másnapos vagyok. Mert a dead moon a tökéletes másnapos zene. Jó tudom te nem iszol meg minden. De ha a csángó fesztivál második napján amikor Ogli G sunyiban összeszarta a táncház vécéjét, én meg már olyan részeg voltam, hogy nem tudtam az a csaj fel akar e szedni vagy csak bolond vagy magányos vagy mind a három, aztán a földre öntöttem az unikumot, gepárd felhívott minket hajnalban, hogy egész este egy rapper csajjal smárolt, Borics pedig eltűnt a bokrokban. A hurkázó pedig nem volt nyitva. De ha nyitva van, hiába voltam akkor vegetáriánus, ettem volna veled egy szálat, respektből hogy milyen éjszakába vittél bele. Aztán már másnaposan, kaja kómában, kurva fáradtan, ahogy látszott, az eltűnt Borics helyett nálad aludtam volna és még a felkelő napnak lejátszottuk volna ezt a lemezt. És másnap, amikor felkelünk kurva korán mert aki kurva későn fekszik le az kurva korán szokott néha kelni, akkor is ezt hallgattuk volt, mert lusta lettem volna mást feltenni és én tuti a földön alszom a lemezjátszód mellett. És csak hallgattuk volna, én próbáltam volna nem beokádni, te meg kicsit visszaaludni. De nem tudtunk volna, mert azért ez a legjobb zene másnaposságra, mert feltüzel a buja rock and rolljával. Meg közben van benne egy flegma lassúság is, amitől kicsit vicces lesz, hogy mennyire beleszarnak. Tehát nem csak másnaposságra jó, hanem akkor is ha egyszer csak arra kapod fel a fejed a csavarszámolgatásból, hogy senki sincs a dolgozóban rajtad kívül, nem tudod hova tűntek, az ebédet már nem érzed viszont rengeteg óra van még amíg hazamehetsz. Na ez akkor is átsegít. De tényeg!