http://www.mediafire.com/?tzkatzwrtqt
Szerintem életem végéig (akkor is, ha remélhetőleg ez még sok időt jelent) fontos zenekar lesz nekem a Really Red, vagy csak majd mindig jó érzéssel fogok rájuk gondolni. Az egy dolog, hogy a Misfits mondhatni nálam kimaradt, értem ezalatt azt, hogy alig szoktam őket hallgatni, csak úgy elsiklottam felettük, de a Really Red az valami teljesen új volt (talán?) tavaly tavaszig. Onnantól kezdve viszont, ha lehet hájpolom őket mindenkinek. Ennyire jó zenekart keveset hallottam, olyat akiket mások a személyes felfedezés előtt még meg sem említettek. Nem is értem miért?! Ők is texasiak biztos náluk is van pár meleg tag, és ha el kéne helyezni őket tényleg valahol a Big Boys és a The Dicks között vannak. Csak előbbinél kevésbé funkys utóbbinál pedig, hm talán finomabb. Ennek ellenére nagyon nem lehet őket, „Semmilyen Jóskáknak” nevezni. Olyan éles, feszes, fejberagadó post-punkkal kevert hardcore-t játszanak, amihez hasonlót most fejből csak a The Proletariat és a Sorry játszik, csak ezek a zenekarok egy kicsit ügyetlenebbül. A basszus centrikusság miatt néha könnyebben eszembe jut az angol post-punk róluk, mint az amerikai, gitár központú, ettől függetlenül sosem vált át száraz táncolásba vagy slappeléssel arcoskodásba. A legkülönlegesebb bennük csupán az, hogy egy egész diszkográfián keresztül élvezetes, amit csinálnak, és sosem tud ellaposodni a hangulat, még ha esetleg pár kevésbé emlékezetes szám is becsúszik. Dühös, okos, fogós. Még lötyöghetnél is rá, ha már eleget gondolkodtál a harmadik világ problémáin.
No comments:
Post a Comment