victims - st

http://www.mediafire.com/?df21dymdmzi

Olyan sokat azért nem számít az a The névelő, vagy mi. Inkább a perthi és new jerseyi akcentus nem éppen megegyező hangzása tesz különbséget. Persze az amerikaiak sokkal jobban értenek a rock zene egyszerűsítéséhez, amitől elsőre hatásosabbak is lesznek. Ezért náluk elmaradnak a súlyos zengetések, de így is jelen van nem egy jópofa gitárkör. Mellesleg aki ezen gitározik egy ideig a Misfits-ben is megfordult. Annyira ők azért nem állnak közel a klasszikus rock-hoz és blues-os utalások sincsenek egy szájharmonika rövidszólamú feltűnésén kívül, viszont az ének punkhoz képest már kicsit túl dallamos, és ha éppen nem valami gyermeki suttyóság vezérli őket, pár húzás a zenében előidéz olyan hangulatképeket, mintha valami bandanás köpcös paraszt egyre feljebb váltogatná a motorján a sebességet. Ez leginkább a kislemez leghosszabb számára igaz, azon kívül ártalmatlan és inkább kamaszosan lelkes, mint macsóskodó a banda. Szemtelenebbek sajnos az első, kúrást egyáltalán nem kertelve bejelentő számnál nem lesznek, sőt csak a frusztráció nő bennük. Könnyen meglehet, hogy már így is túl sokat írtam erről a lemezről, mert annyira különben nem maradandó, de azért jópofa.

the victims - all loud on the western front

http://www.mediafire.com/?wkmzwoloyzr

Úgy látszik a név kötelez. Akárki akármit mond, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ausztrália olyan nagyon fasza hely lenne. Pont olyan nyomorultnak tűnik, mint írország, aminek szintén meglenne minden esélye ahhoz, hogy király legyen, mégis csak a szürke kilátástalanság áramlik onnan is. Éppen ez a megfelelő táptalaja a jó punk zenekaroknak és a The Victims nagyon jó. Megbízható forma szerint működő kbd punkot ők élesen elkurjongatott refrénekkel a társadalom bizarr, de megbízhatóan színes tagjairól és nihilista gitártépésekkel üdítik. Jó arrogáns, tömör és kikezdhetetlenül klassz. Dölöngélő lüktetéssel fokozódik néha a feszültség, épp annyira, hogy lüktető fejjel lehessen rá dölöngélni. Szinesíti a képet egy kevés proto hangulat is, de nem az a modoros, inkább a már herointól földbe állt. Szóval van sok gitározás, meg elejtett utalások a kúrásra.

victim - everything

http://www.mediafire.com/?ej3jm3wxnrz

Remek ír zenekar, ami a bloodstains across válogatássorozat mezőnyéből jogosan emelkedhetne az undertones-szal és stiff little fingers-szel egy magasságba, ha csak belföldön gondolkozunk. Nem tudom mi van az írekkel, de ha poppal oltott punkot kell csinálniuk, mindig rendesen összeszedik magukat és könnyen meghazudtolják, hogy mennyire is nyomorult hely az országuk ahol mindez történik. Ha ezt a lemezt hallgatom íroszág olyan lehetetlenül klassz helynek tűnik, mintha egy kedves fiatalsági képregény rajzoló agyszüleménye lenne. Van itt minden, ami játékos és kedvvel hallgatható, hegyes orrú cipő kellemetlen erejével rugdalódzó basszus, gyönyörű számok, piti szerelmekről, punkos kapálódzás, tekergő gitárok, patetikus refrének néha meg teljesen egyszerűen csak úgy jó, ahogy szól. Komolyan hiszek abban, hogy Kevin Shields ezt hallgatta kiskorában. Vagy ha nem, hát akkor csak ilyen az írek lelkülete.
Részben azért is mert elvileg, legalábbis a lemez címe erre utal, minden számuk itt van egyben, mindig lehet valami újat találni, ami eddig rejtőzködött egy dallam mögött. Akár egy-egy szám hallgatásával is időről időre el lehet mélyülni az anyagban és felfedezni, hogy milyen sokrétű. Tényleg egy remek zenekar.

huggy bear - weaponry listens to love

http://www.mediafire.com/?yjxehwumny1

Van olyan fasza ez a zenekar, mint a nevük. Még kúlnak is lehet mondani, akkor is, ha egy ilyen-olyan forradalomban vettek részt. De ki mondta, hogy egy forradalom nem lehet klassz? Bár a riot grrl részei voltak ők angolok, mondhatni az angol Fugazi. Ott azért jóval előbb gitárt adtak a nők kezébe, a Huggy Bear akkor is olyan őserővel robban be, még ma is, mintha valamilyen káprázatosan új jelenség lennének. Vannak annyira masszívan nagyívűek a számaik, gitározással, zuzással, őrjöngéssel és fogós részekkel. Az is szimpatikus, hogy nem őrültek bele annyira az ellenállásba csak éppen jópofán vették komolyan magukat. Bárcsak minden ideológia kitermelne valami ilyet.

fury – ressurection

http://www.mediafire.com/?qwtcnytw2ny

Nem Johnny Rotten énekel ebben a bandában, de kellő alapzajjal akár úgy is hangozhat. A zene meg az a fasza, frappánsan szétgitározott, középtempós, vagy erejét frusztráltan visszatartó hardcore. Ami akkor volt post, amikor még a kalimpálás dominált. Inkább rockosabb, mint érzelmes, de azért nagy faszság azt mondani, hogy nincs benne szenvedély, merthát punk zene. Motorozni meg szar lenne rá, de nem csak egy dzsuvás zúgás szól az ének és a dob között hanem riffek. Azt hiszem van Swiz kapocs, Circus Lupus viszont biztosan. Rajongani értük, az ep rövidsége miatt éppen annyira nehéz, mint beléjük kötni. Azért szép kis folt lehet, ha hiányosnak érzed a punk/hardcore iránti rajongásod.

the kinks - ultimate collection

http://www.mediafire.com/?yjncj01mmgn

Nem tudom mennyire hivatalos ez a válogatás, és hogy csak az első része e valami nagyobbnak, vagy mi van. De kit érdekel?! Punkok vagyunk és miért vetne rossz fényt remek dalokra olyan hanyagság, hogy nem tudni az egymás utániságuk koncepcióját. Egymás után jönnek a jobbnál jobb dalok, valami szájat ámulatra kipeckelően frissnek hatnak az ötletek, a lendület, hogy mennyire egyben van. Annyira kerek még ez a pár szám is, hogy utcai verekedéstől kezdve, modnak öltözött csajozáson át, még az egyedül semmibe meredve piálgatáshoz is tökéletes. Mindenhez. Bárcsak mindig kinks szólna az életünk alatt.

the boys next door – door, door

http://www.mediafire.com/?mmwdyfzqmtj

Szarok Nick Cave-re. Az, hogy előbb volt unszimpatikus, minthogy hallottam volna tőle bármit is, csak egy valamit jelent. Hogy a rajongótábora egy megvethető bagázs csupa seggfejekből. Erről tehet ő? Hát ha direkt játszik zenét seggfejeknek akkor egy kicsit igen, de nem hiszem, hogy ráérne azzal foglalkozni, hogy akik hallgatják, milyen emberek. Nincs is sok értelme ennek, amit eddig írtam, végül is egy Nick Cave számot még egy válogatás kazira is rátettem, ami lánynak ment, meg nem nagyon ér el hozzám abból semmi amit mostanában csinál. Nekem a Birthday Party nem tetszik. Már pontosan nem emlékszem miért, lehet csak nem adtam neki túl sok esélyt, tényleg majd ezt a miértet egyszer kiderítem, ha olyanom lesz. Tegnap este a troliban viszont előjött, hogy ez a még Birthday Party-t megelőző, elő-zenekara nem csak a legjobb Nick Cave banda, hanem úgy tényleg egy jó lemez. Neurotikus, sodró tempójú, tökös számok a proto- és post punk védjegyeivel. Van szaxofon is, de egyáltalán nem zavaró, cirkáló dallamok, néha kis lecsupaszított monotónia, meg olyan post-punk dobok, amit ma már diszkósnak is lehetne nevezni. Ahogy van, ez úgy egy korrekt lemez, ami később híressé vált tag nélkül is ki kéne, hogy emelkedjen az obskuritás homályából. Müller Péter tuti nem hallotta, olyan jó.

crow people – cloud songs

http://www.mediafire.com/?t1i2wo1wngm

A legjobb ebben a zenekarban az, hogy öntörvényűen fasza, amikor könnyen lehetne minden másképp. Lehetne a basszus a hangsúlyos, a tempó lassabb a kontinens más. Mégis minden úgy van ahogy és ettől olyan önerőből fasza. Annyira, hogy úgy hangzik, mintha az énekes mögött nem is egy zenekar lenne, csak pár haver akik ezen a felvétel besegítettek neki, legyen nyoma a megtört magányának, és az ember létezésének. Ami kurva fasza, hogy ez egy angol zenekar, szomorú és elgondolkodtató, és mégis joy division vagy crass helyett sokkal inkább az adolescents és dag nasty (vagy nagyvonalúan revolution summer) gitárdallamok és erő bukkan fel, itt is azzal a plusz csilingeléssel, amit ők nem játszanak el, csak a mi fejünkben rezonál amikor halljuk a témákat. Jó is és ad egy csavart annak, hogy ezeket a napsütést, tavaszt és nyarat idéző gitár témákat egy olyan lehangoló és lapos környezetbe ültetett át, mint az angol, esős vidék. Ráadásul ez tényleg egy faluból jövő zenekar, akiket a megye határon kívül alig ismertek. És te is láttad milyen lehangolóak az angol kisvárosok, a korai zárásaikkal és értelmetlen embereikkel. Bár most jön a jó idő, miközben ez az esőben szánalmasan sétálás tökéletes aláfestő zenéje, azért egy kis zápor mindig van a fejünkben és olyankor jó lehet. Vagy bármikor máskor, mert ez egy hihetetlenül jó zenekar.

+ demo

http://www.mediafire.com/?0mukzu2uyqm

outtakes

http://www.mediafire.com/?gfed2jznmkj

the saints - eternally yours

http://www.mediafire.com/?rmlyyxccymz

Az egyik első album volt, amit feltettem az új mp3 lejátszómra. Először a humusz bárban hallottam egy számot erről a lemezről, miközben oi zene ment, de nekem a fülembe nyomták egy ipod-ról, hogy ez sokkal jobb, mint a cockney rejects. Tényleg az. Akkor azt mondtam rá, hogy táncolható punk. Aztán meghallgattam itthon és tetszett is, de biztos valami nagy maratoni új zenehallgatásban voltam és ezért törpült el a tömegben. Aztán szilveszterkor, amikor már a jócskán sötétedő délutánban szegedről vonatoztam fel pestre, egyedül a mozdonyfülkében valamiért úgy éreztem ez jó választás lesz, ha pedig megunom, majd tovább léptetem. Komolyan volt egy ilyen tervem, merő rosszindulatból. Aztán, mintha egy lépcsőn húztak volna végig minden egyes foknál csak koppant a fejem, hogy mekkora slágerek vannak ezen a lemezen. Táncoltató lendület, kicsit unott, de marha jó hangszínű ének, a gitár meg érdekesen díszítget. És az a sláger gyáros potencia. Tényleg a punk a legjobb stílus, ha ilyen zenekarok tucatjával vannak, és mégis annyira jók, hogy nem lehet őket félvállról venni.

Vile – solution

http://www.mediafire.com/?zzyhz0ngtmj

Ez a zenekar rövid életű volt, kibaszott tahó, de egyben kibaszott jó is. Ínyenc darab, nem csak ínyenceknek. De tényleg iszonyat tirpákok, túltesznek a Fear-en is. Zeneileg sajnos nem, de ki tud úgy énekeli, mint Lee Ving, Lee Vingen kívül? Egy koncertjük volt, aztán mindenhol bojkottálták őket. A koncert után a hely előtti parkolóban minden kocsi ablaktörlője alá tettek egy lemezt, de annyira fel voltak háborodva az emberek a koncerttől, hogy a legtöbbet szarrá törték, vagy csak kidobták a közeli kukába. Most így sok évvel később, már inkább vicces, mint felháborító, és bár ez tényleg a legbénább mentség az elves zenehallgatóknak, hogy a zene van olyan jó, hogy az számítson inkább, mégis ez a helyzet. Ahelyett, hogy nosztalgia + pc = jöhetnek seggfej zenekarok is, tételt kibontanám inkább végighallgatom a lemezt. Huszonegy szám, huszonkét és fél perc. Dühös, recsegős, örült punk hardcore. Pont olyan amit szeretek, és ha akarom nem is értem mit énekelnek, meg olyan gyorsan véget ér, a pogozás közben egyébként sem tudok gondolkodni.

meat puppets - in a car

http://www.mediafire.com/?wmmzonunnda

Ez igazán fura zene. az élvezhetőség határát sok sok újrajátszás után közelíti meg. Mégis van abban az elbaszott, szétesett, összevissza hangzásban valami megnyerő. Mert valahol lehet vele azonosulni, ha bármikor volt káosz a te fejedben, vagy legszívesebben habzó szájjal rángatóztál volna, nyáron egy túlzsúfolt helyen. Az igazi varázserő az benne, hogy a zaj amit kreáltak egyáltalán nem hatás vadász vagy erőltetett. Ők erre voltak akkor képesek, meg egyébként is nagyjából olyan fiatalnak lenni, mint amilyen ez a kislemez. És hogy ez a szörnyű zene miért jó igazán, arra nem is nagyon tudok válaszolni, de csak jelent valamit, hogy lassan harminc évvel később is frissnek hat és meg akarom mutatni.

loli & the chones - rock and roll genocide

http://www.mediafire.com/?e0nnwmmn2dj

Erről a zenekarról semmi érdekeset nem tudok. Azon kívül, hogy a 90-es évek elkeserítően lapos punkjából toronymagasan emelkednek ki. Kicsit sajnálom is, hogy csak a zenéjüket ismerem, mert már a zenekar neve is azt sugallja, hogy csomó beteg sztori lehet körülöttük, összehányt színpadoktól kezdve, túl keménnyé hajlakozott tincsek tőből letöréséig. Ezeket mind a zene mögé lehet képzelni. Különben nagyon fasza, dögös punk-ot játszanak, ami egy-egy fogósabb résznél a Ramones-t, ha pedig beindulnak a genyózással akkor az Angry Samoans-t idézi. Napszemüveg, bőrdzseki, trash kultúra, gyors zene.

black market baby - senseless offerings

http://www.mediafire.com/?z2k1kdvhzjk

Jó, beismerem kicsit túlsúlyba kerültek a washington DC-i vagy más néven harDCore zenekarok itt. Biztos mert kicsit megint beleolvasgattam a Dance of Days-be. Átmeneti elfogultságon túl azért a Black Market Baby-nek ez a lemeze (lehet a második is, csak azt még azt hiszem nem hallottam) kurva jó. VÉGIG. Én persze látom benne a logikát, de másoknak még fura is lehetne, a következőket olvasni, de pont az Oi elszánt és az emo vagy jelen esetben Revolution Summer inspirálta amorf dallamosságok elegye teszi majdnem minden számukat egy nagy slágerré. Azt hiszem valahol a színtér is körülöttük kezdett ketté válni, vagyis a kemények még agresszívebbek lettek, akiket meg ez zavart, egy kicsit rájátszottak arra, hogy mennyire elesettek. Black Market Baby meg pont, hogy a kettő között áll stabilan, csak a jobb dolgokat kiemelve mind a két oldalról. Beléjük sem lehet kötni. Faszák azt kész.

the nerves - st

http://www.mediafire.com/?zlxolnu2bu0

Biztos, amikor előveszem, majd időről időre eszembe jutsz és hálás leszek azért, hogy kitúrtad nekem. Most a Small Faces kislemezről beszélek, amit attól a béna picsától vettem szegeden. Nem tudom mennyire sikerült megszeretned őket, amikor Borics lakásán meghallgattuk, ha nem, akkor szeresd meg inkább a Nerves-t. Nem biztos, hogy olyan sok közük lenne a mod rock-hoz, de szerintem vannak olyan modorosak, és egyben klasszikus értelemben véve is slágeresek a számaik, amik mellesleg magukban hordozzák a lötyögős zenében oly ritka feszültséget is, hogy akár pár még köztünk vespázgató Numbernek simán tetszhetnének. Remek egy zenekar ez a power pop, proto-punk és punk között ingázva, mindig a legjobbat kihozva abból amerre éppen billennek. Szerintem a Dreaming arról szól amikor Debbie Harry elkérte Jack Lee-től a hanging on the telephone-t egy reggeli közben.

uniform choice - staring into the sun

http://www.mediafire.com/?ojqyzrwtmzl

Ezt a lemezt azért töltöttem le pár hónapja, mert a számcímek ( Indian Eyes, Region of Ice), meg a kései zenekari fotóik nyomán úgy képzeltem ez minimum nagyon rossz, ha szerencsém van viszont egy magából kifordult, fantasy-metal szerű valami lesz. Most lusta vagyok leellenőrizni, de emlékszem egy klipre amiben fejjel lefelé vinnyog az underdog énekese. Ezt szerettem volna hallani itt is. Mert szerintem az ilyenek miatt is jó hardcore-t hallgatni, a megannyi agyament életpálya szórakoztató. Kicsit beteges, ha belegondolok, hogy csupán azért kezdtem el hallgatni ezt a lemezt, mert reméltem, hogy szar lesz. És nagyon béna számcímek (once i cry, a wish to dream, i am…you are) ide vagy oda ez kurva jó. Köröket ver az első nagylemezükre, ami szerintem nagyon lapos. Ez viszont olyan, mintha a dag nasty-nek lett volna még egy igazán jó nagylemeze. Az egyik számra meg az Ignite teljes életműve épül, mínusz a számok közti véget nem érő pofázás a magyar kolbászról.

second wind - security

http://www.mediafire.com/?v0mmwljnjed

Na, ez elég vicces egy lemez. Vagy inkább fura. Ilyen is olyan is. Egy csomó fasza, washingtoni zenekarból vannak benne tagok, meg Steve Hansgen, aki a Minor Threat ötödik tagja volt. Tőle viccesebb inkább a lemez, mint fura, mert ez tisztára olyan, mintha kilopta volna az MT b-oldalas számait. Még az énekes is ugyan úgy énekel, a váltások is kísérteties hasonlóságot mutatnak, az egész már-már hátborzongató. Azért azon túl, hogy érdekes, jó is, mert hogyan lehetne rossz, ha olyan zenét játszanak, mint a Minor Threat?! Ha a complete discography nem lenne elég, a U2-t idéző számaiknak pedig örülsz, hogy sosem lettek felvéve ez a kislemez pont jó lehet. Egyáltalán nem kínos.

no trend - too many humans

http://www.mediafire.com/?l21mzn02mjz

Ha esetleg valaki nem hinné el, hogy a punk az valami gennyó dolog ezt a lemezt kéne neki lejátszani. Jól elnyújtott számok, tébolyult középtempó és le nem álló gitárörvények. Az énekes lehetne a Void-ból is. Később persze kurvára beőrültek és iszonyatosan szar zenét csináltak, meg lehet volt vagy ezer tagjuk is, hegedűstől kezdve billentyűsig mindenféle. Ennek ellenére ez a lemez maga a tökéletes zaj és szemétség. Meghipnotizál a döngölő romlottsdága. Olyan erős, mint amikor egy kisgyerek életében először megérzi milyen valakit megsérteni, hogy az jól fájjon is a szenvedő félnek, és azokat a mámor ittas perceket adja vissza, amíg a kisköcsög nem szembesül tette súlyával, azzal a nagyon rossz érzéssel, hogy milyen is a bűntudat.

no hope for the kids - angels of destruction

http://www.mediafire.com/?mjki2kmwdw5

megint dánok, de most angolul. ez a zenekar hihetetlen. pont úgy ahogy mondjuk a the vicious. van valami mondás az okos emberekről, hogy ők is ugyan azt látják, mint mindenki csak ők olyat gondolnak amit senki. nem tudom, hogy ez az eset e a no hope for the kids-ékkel, de az biztos hogy olyan magától értetődően jók, hogy az már bosszantó. és nem lehet tudni, hogy ők nagyon okosak vagy csak van egy olyan természetes képesség a számaik mögött, amik mondjuk a Ramones 3 akkrodos dalait a világ legjobb számaivá tette. elkeseredett dallamok, szemfelnyitó nyilvánvalóság. punk zene a legjobb fajtából. már értem az évtized értékelő mrr-ben miért tűntek fel minden második ember listáján.

guided by voices - forever since breakfast

http://www.mediafire.com/?ngrnirccjwy

Most mit fogjuk vissza magunk. Nyakunkon a tavasz. Elolvadnak a hófoltok a városban, lejjebb nyílnak a zipzárak és nem takarjuk el sállakkal a levegő elől az arcunk. Melegedik az idő, hosszabbodnak a nappalok. Gondolom nem olvastad el a GBV-ről szóló rajongásom a másik blogomon, de sebaj. Ha belökted a vespád, és felvetted a kitűzőkkel és felvarókkal díszített farmerkabátod és nagypapi sapkád bukósisak helyett, hogy munka után még a naplementében tekeregj egyet a város kisebb utcáin, akkor ezt majd jó lesz hallgatni. Mert ahogy a másik blogomon írtam az egész olyan, mint a címe, mint egy kedves kis válogatás kazetta. És ezen a kislemezen még egy szám is van a motorozásról. Let’s ride!

really red - discography

http://www.mediafire.com/?tzkatzwrtqt

Szerintem életem végéig (akkor is, ha remélhetőleg ez még sok időt jelent) fontos zenekar lesz nekem a Really Red, vagy csak majd mindig jó érzéssel fogok rájuk gondolni. Az egy dolog, hogy a Misfits mondhatni nálam kimaradt, értem ezalatt azt, hogy alig szoktam őket hallgatni, csak úgy elsiklottam felettük, de a Really Red az valami teljesen új volt (talán?) tavaly tavaszig. Onnantól kezdve viszont, ha lehet hájpolom őket mindenkinek. Ennyire jó zenekart keveset hallottam, olyat akiket mások a személyes felfedezés előtt még meg sem említettek. Nem is értem miért?! Ők is texasiak biztos náluk is van pár meleg tag, és ha el kéne helyezni őket tényleg valahol a Big Boys és a The Dicks között vannak. Csak előbbinél kevésbé funkys utóbbinál pedig, hm talán finomabb. Ennek ellenére nagyon nem lehet őket, „Semmilyen Jóskáknak” nevezni. Olyan éles, feszes, fejberagadó post-punkkal kevert hardcore-t játszanak, amihez hasonlót most fejből csak a The Proletariat és a Sorry játszik, csak ezek a zenekarok egy kicsit ügyetlenebbül. A basszus centrikusság miatt néha könnyebben eszembe jut az angol post-punk róluk, mint az amerikai, gitár központú, ettől függetlenül sosem vált át száraz táncolásba vagy slappeléssel arcoskodásba. A legkülönlegesebb bennük csupán az, hogy egy egész diszkográfián keresztül élvezetes, amit csinálnak, és sosem tud ellaposodni a hangulat, még ha esetleg pár kevésbé emlékezetes szám is becsúszik. Dühös, okos, fogós. Még lötyöghetnél is rá, ha már eleget gondolkodtál a harmadik világ problémáin.

ydi - a place in the sun

http://www.mediafire.com/?ltyjmtm3n5t

Az america hardcore dokumentum film, szerintem, legjobb mozzanata, ami mellékesen összefoglalja nekem a punk esszenciáját az a röpke jelenet, amikor a YDI énekese teljesen kikelve magából a színpadon üvöltözik és eksztázisba ráng együtt minden sorral. Nem hiszem, hogy olyan sok koncertjük lehetett, még a náluk sokkal ismertebb zenekaroknak sem volt olyan sok, így biztos nem a rutin jön belőle. Hanem az, hogy annyira be van pörögve, annyira ki volt éhezve valamire, amit most a hardcore-ral megkaphat, hogy magasról szarik mindenre, csak az számít neki, hogy megtegye amit akar. Ez csak egy kis kitérő volt, de végül is a YDI is pont annyira kompromisszum mentes amennyire lennie kell az összes többi normális zenekarnak. Lehet a rossz hangzás, a félre állított erősítők miatt, de a gitárok végig csapongóan vibrálnak, minden jó gyors és az a pszichotizmus is megvan, amit a bevezető soraimban leírtam. Írtak róluk valami olyat, hogy gyökereikben közel állnak a skinhead zenékhez, de nem kell oi-ra számítani, pár kisebb dallamfoszlányon kívül. Ha már, akkor inkább az ilyen jó pszichó skinhead-ek zenéje lehet ez, akik sörözés és szépen öltözködés helyett inkább szintetikus drogokat nyomnak, hogy aztán kiverhessék a balhét. Na mindegy, fasza zenekar a YDI (why die?!) különben nem lennének itt, és ez a kislemez is olyan gyorsan véget ér, hogy az csak üdítően tud hatni, ha esetleg a kávé nem mindig adna elegendő löketet.

The Nation of Ulysses - Plays Pretty For Baby

http://www.mediafire.com/?wmztywjjgmd

Sok mindent lehet mondani a punkra, de azt, hogy szexi lenne tényleg csak a legritkább esetekben. Pedig ha akarnánk valamit, ahhoz pont a szex kéne. Ezért közvetítette élőben Christian Slater, hogy hogyan maszturbált mert különben csak azok hallgatták volna az ügyetlen kis műsorát, akik illegális frekvencián izgalmasabbnak találták a Descendents-t. Amilyen a nation of ulysses, ilyen szexuális nem is volt és könnyen lehet nem is lesz semmi a zenében, amit mi szeretünk. Ez tényleg a bebizseregetett forradalom, veszélyes mert ragadós. Érdekes, hogy mindig generációnkként cserélődik, hogy mikor hatásos a zene és mikor a mondani való. Először mindig van maga a zene, a forma, aztán akik rajonganak érte, később megtöltik értelemmel. A nation of ulysses olyan, mintha lenne egy időgépjük vagy csak beakadt volna dimenzionálósan, mert sokat léptek vissza a zenében azzal a tudattal, ami egy utópisztikus állapotról ábrándozik. Úgy modern punk, és nyeglén fenyeget az intelligenciájával, hogy közben klasszikus rock and roll, az a rock and roll, aminek a hangjaitól féltették a gyerekeket, és ezért pincékben bujkálva kellett játszani. Az a rock and roll, amit az ördöggel azonosítottak, a nagymamák szívrohamot kaptak tőle, a kislányok pedig eldobva mindent, kiosonva a családi fészkek biztonságából, csak ropták addig, amíg szuflával bírták. Tényleg nem akarok úgy tűnni, mint aki öt év múlva teljesen becsavarodik és csak olyan zenekarokat fogok hallgatni, amiknek a tagjai meghaltak mielőtt én megszülettem. Igazából ezt a bugit is azért tudom imádni, mert kaotikus, felszabadult, okos, elegáns, rohadt erős benne a dög, és újraéleszti azt az őserőt, ami miatt megértem emberek miért mondanak kibaszottat a rock and roll elé. A lemez címe is milyen kacsintgatós, mint amikor mi megyünk a városban és teoretikusan csajozunk, a szoknyában biciklizős bébivel, meg a könyvel a hóna alatt a busz után futó bébivel. Sziasztok szép bébik, táncoljatok a kapitalizmus testén a késélésre hegyezett tűsarkúitokkal!!!

city-x - elektriske svin

http://www.mediafire.com/?wmwelzaoqoo

Legjobban azokat a válogatás lemezeket szeretem, amik úgy szólnak, mintha egy zenekar számai lennének rajta egymás után. Miközben egy színteret, korszakot, vagy csak valamilyen hangzást dokumentálnak. Vannak ilyenek, és ez tök jó, hogy egybe tudnak úgy olvadni, mint egy jó válogatás kazetta dalai. A City X-et egy bloodstains across... válogatáson hallottam, amin olyan jók voltak, hogy kimagaslottak az egyébként igen erős tömegből és egyből akartam tőlük mindent. Ezen a lemezen meg is van minden. Majdnem egy órás, de csak lesz időd majd hallgatgatni őket. Mert bár gitározósabb és élesebb, mint a Lost Kids ugyan úgy dallamos is, csak nem annyira klasszul, mint inkább vagányul. Hogy a faszaság univerzumában elhelyezzem a bandát, ők azok, akik nem táncolnak, csak a kiállásukból sugárzik az, amiért mindenki tempózik, hogy hasonlóak legyenek hozzájuk. Cover Boy? Az egyik legjobb kdb szám. Még a MAD i hate music-jával is versenybe száll. Emellett pedig végig olyan, hogy örülsz mert szól, mert a jó zenének örül a jó ember. Ők is dánok különben, de néha énekelnek angolul. Van egy számuk, aminek az a címe, hogy first fuck. Mondtam, hogy inkább vagányok, mint klasszak. Milyen vicces lenne, ha ők lennének a dán auróra. De csak nem azok. Azért őszinte leszek. Ez egy egy órás lemez, és csak egy kislemezt hallgattam újra, mielőtt feltöltöttem volna. Lehet a végére a számok is olyan furák lesznek, mint amilyen ocsmány a borító. Kicsit modern, de már túlmegy az ízlésesen, és miközben disznók vannak rajta amik klasszak, de azért mégis!

lost kids - cola freaks

http://www.mediafire.com/?dimm130gqdd

Olyan két hónapja volt, amikor a szegedi kurgánhoz tartva beszélgettünk róla, hogy miért hallgatnak emberek olyan punk zenét, aminek nem értik a szövegeit. Szerintem akkor sem értik mindig a szövegeket, ha beszélik a nyelvet amin szólnak azok, és néha akkor is megértünk egy számot, ha esélytelennek látszik, hogy pár elcsípett szónál többre fény derüljön a szövegből. De mióta mindenki kurva sok zenét hallgat a szövegek fontossága elkezdett csökkenni. Mindegy is. Vagyis. Hát valamennyire tényleg mindegy. Hogy miről énekelnek a Lost Kids-ék? Kisgyerekekről, akiknek az élete a kóla ivás körül forog, aztán felnőnek és egész éjjel csak kólát isznak miközben klassz dolgokat csinálnak: táncolnak magukban, a távoli rokonoktól kapott béna ruhákat ironikusan hordva, meg szerelmes novellákat írnak a lányoknak akiket meg sem mernek szólítani. Hogy ez így van e? Franc tudja, de a punk mégis csak arról szól, hogy gondolkozol magadért, magadnak. És passzolna rájuk. Mert ez a kislemez nagyon laza, de úgy laza, hogy klassz mindenféle tovább gondolás nélkül. A zene pont erről szól, hogy jobb hallgatni, mint figyelni a világra. A mi fejünkön kívül is, Lost kids-ék simán tudnák úgy dobálni magukat a három kívánság pódiumán, hogy senki ne nézze hülyének a gyereket, aki csak miattuk kapta el a pontos labdát. Még az is jól áll az énekesnek, hogy hullának van vakolva az arca. Mind a három szám marha jó különben. Annyira, ha négyszer egymást után meghallgatod őket úgy érzed ez az egyik legjobb nagylemez amit valaha hallottál. Mert egy nagylemez az 12 szám. Ja különben ezek skandinávok. Talán dánok, mert van egy dán zenekar a Cola Freaks, akik szintén marha jók. Ha majd feloszlanak az ő lemezüket is felteszem ide. Azt elfelejtettem mondani, hogy férfi-nő ének van benne, amitől keletkezik egy jókora elfojtott szexualitás. Azért ki ne verd rá.

saccharine trust - paganicons

http://www.mediafire.com/?wummylhjww4

Korán van még, hogy goth punk-ra szoktassalak, a saccharine trust nem is gótikus, hanem kibaszottul sátán. Ha a korai afi-ban meg a nerve agents-ben tetszett a démonidézés, akkor ezt imádnod kell mert a paganicons maga az ördög. Ez is gitár centrikus zene, még szép, de máshogy, mint az összes többi zenekar. Sajnos idővel béna jazz zenekar lettek, de még mindig jobb, mintha szcientológusokká váltak volna. Ezzel nem is kell törődnünk csak azzal, hogy kitépik a húrjaikat és még bekapcsolt erősítővel csomózzák őket egybe, miközben cinikusan rágagyognak mindenféle vérlázító dolgot. Hajrá pogányok!

deep wound - discography

http://www.mediafire.com/?u5qnlvcyltj

Ez a zenekar elvileg azért lenne érdekes, mert a dinosur jr ebből lett. De lehet, hogy a dinosaur jr érdekes azért mert a deep wound-ból lett. Elmondom én hogy voltam velük. Amikor először hallottam csak egy nagyon fura kölyöki kalapálás volt. Aztán ez után is. Idővel elkezdett valamiért tetszeni az egész lemez, mert egybe folyt és valamiért ez tetszett. Biztos mert brutális, a sebességével, meg azzal, hogy olyan disszonáns miközben bájos és marha klassz. Aztán egybe folyt egy csomó másik zenekarnak is a lemeze pont így, és megtanulta az agyam, hogy ezek mind jó zenekarok. A Deep Wound főleg. Mert basszus egy csomó sláger van itt. A két legjobb a video prick és a dead babies. Ha lesz valaha egy zártkörű bulim az lesz a jelszó a bejáratnál, hogy halott babák. Na mostantól már nem is lesz zártkörű. De klassz lesz, hogy minden oda érkező kimondja majd a mogorva biztonsági őröknek, akiket azért bérelek fel, ha valaki baszakszik velem azt verjék szarrá. A lényeg, hogy te szereted a Void-ot akkor ez is biztos tetszeni fog. Meg különben is kurva jó elképzelni ahogy a nagypapás ruháidban majd deep wound-ot hallgatsz és ezzel kapcsolódsz ki kávézás közben. Vajon nekünk majd ezek lesznek a zenekarok amiket hallgatunk otthon munka után, ahogy az én apámnak volt a Bizottság meg Frank Zappa? na mindegy. Ez az igazi kaotikus zene baszod, amiben még van egy kis emberiesség is.

dead moon - unknown passage

http://www.mediafire.com/?tt2vtn1tqy3

Szia Lóri!
Gyors leszek és a lényeget mondom csak. 00-ás évek = internet + wipers. Itt az ideje belehúzni és eldönteni miről fog szólni az új évtized. Nem hiszem, hogy a Dead Moon-ról, de legalább ők is portland-iek és persze kurva jók. Ami meg rohadt vicces, hogy a demona az ő is this real-jük. Néha komolyan rá is éneklem, hogy is this real. Legtöbbször akkor, amikor másnapos vagyok. Mert a dead moon a tökéletes másnapos zene. Jó tudom te nem iszol meg minden. De ha a csángó fesztivál második napján amikor Ogli G sunyiban összeszarta a táncház vécéjét, én meg már olyan részeg voltam, hogy nem tudtam az a csaj fel akar e szedni vagy csak bolond vagy magányos vagy mind a három, aztán a földre öntöttem az unikumot, gepárd felhívott minket hajnalban, hogy egész este egy rapper csajjal smárolt, Borics pedig eltűnt a bokrokban. A hurkázó pedig nem volt nyitva. De ha nyitva van, hiába voltam akkor vegetáriánus, ettem volna veled egy szálat, respektből hogy milyen éjszakába vittél bele. Aztán már másnaposan, kaja kómában, kurva fáradtan, ahogy látszott, az eltűnt Borics helyett nálad aludtam volna és még a felkelő napnak lejátszottuk volna ezt a lemezt. És másnap, amikor felkelünk kurva korán mert aki kurva későn fekszik le az kurva korán szokott néha kelni, akkor is ezt hallgattuk volt, mert lusta lettem volna mást feltenni és én tuti a földön alszom a lemezjátszód mellett. És csak hallgattuk volna, én próbáltam volna nem beokádni, te meg kicsit visszaaludni. De nem tudtunk volna, mert azért ez a legjobb zene másnaposságra, mert feltüzel a buja rock and rolljával. Meg közben van benne egy flegma lassúság is, amitől kicsit vicces lesz, hogy mennyire beleszarnak. Tehát nem csak másnaposságra jó, hanem akkor is ha egyszer csak arra kapod fel a fejed a csavarszámolgatásból, hogy senki sincs a dolgozóban rajtad kívül, nem tudod hova tűntek, az ebédet már nem érzed viszont rengeteg óra van még amíg hazamehetsz. Na ez akkor is átsegít. De tényeg!