Monday, March 22, 2010

meat puppets - in a car


http://www.mediafire.com/?wmmzonunnda

Ez igazán fura zene. az élvezhetőség határát sok sok újrajátszás után közelíti meg. Mégis van abban az elbaszott, szétesett, összevissza hangzásban valami megnyerő. Mert valahol lehet vele azonosulni, ha bármikor volt káosz a te fejedben, vagy legszívesebben habzó szájjal rángatóztál volna, nyáron egy túlzsúfolt helyen. Az igazi varázserő az benne, hogy a zaj amit kreáltak egyáltalán nem hatás vadász vagy erőltetett. Ők erre voltak akkor képesek, meg egyébként is nagyjából olyan fiatalnak lenni, mint amilyen ez a kislemez. És hogy ez a szörnyű zene miért jó igazán, arra nem is nagyon tudok válaszolni, de csak jelent valamit, hogy lassan harminc évvel később is frissnek hat és meg akarom mutatni.

loli & the chones - rock and roll genocide


http://www.mediafire.com/?e0nnwmmn2dj

Erről a zenekarról semmi érdekeset nem tudok. Azon kívül, hogy a 90-es évek elkeserítően lapos punkjából toronymagasan emelkednek ki. Kicsit sajnálom is, hogy csak a zenéjüket ismerem, mert már a zenekar neve is azt sugallja, hogy csomó beteg sztori lehet körülöttük, összehányt színpadoktól kezdve, túl keménnyé hajlakozott tincsek tőből letöréséig. Ezeket mind a zene mögé lehet képzelni. Különben nagyon fasza, dögös punk-ot játszanak, ami egy-egy fogósabb résznél a Ramones-t, ha pedig beindulnak a genyózással akkor az Angry Samoans-t idézi. Napszemüveg, bőrdzseki, trash kultúra, gyors zene.

black market baby - senseless offerings



http://www.mediafire.com/?z2k1kdvhzjk

Jó, beismerem kicsit túlsúlyba kerültek a washington DC-i vagy más néven harDCore zenekarok itt. Biztos mert kicsit megint beleolvasgattam a Dance of Days-be. Átmeneti elfogultságon túl azért a Black Market Baby-nek ez a lemeze (lehet a második is, csak azt még azt hiszem nem hallottam) kurva jó. VÉGIG. Én persze látom benne a logikát, de másoknak még fura is lehetne, a következőket olvasni, de pont az Oi elszánt és az emo vagy jelen esetben Revolution Summer inspirálta amorf dallamosságok elegye teszi majdnem minden számukat egy nagy slágerré. Azt hiszem valahol a színtér is körülöttük kezdett ketté válni, vagyis a kemények még agresszívebbek lettek, akiket meg ez zavart, egy kicsit rájátszottak arra, hogy mennyire elesettek. Black Market Baby meg pont, hogy a kettő között áll stabilan, csak a jobb dolgokat kiemelve mind a két oldalról. Beléjük sem lehet kötni. Faszák azt kész.

Sunday, March 7, 2010

the nerves - st


http://www.mediafire.com/?zlxolnu2bu0


Biztos, amikor előveszem, majd időről időre eszembe jutsz és hálás leszek azért, hogy kitúrtad nekem. Most a Small Faces kislemezről beszélek, amit attól a béna picsától vettem szegeden. Nem tudom mennyire sikerült megszeretned őket, amikor Borics lakásán meghallgattuk, ha nem, akkor szeresd meg inkább a Nerves-t. Nem biztos, hogy olyan sok közük lenne a mod rock-hoz, de szerintem vannak olyan modorosak, és egyben klasszikus értelemben véve is slágeresek a számaik, amik mellesleg magukban hordozzák a lötyögős zenében oly ritka feszültséget is, hogy akár pár még köztünk vespázgató Numbernek simán tetszhetnének. Remek egy zenekar ez a power pop, proto-punk és punk között ingázva, mindig a legjobbat kihozva abból amerre éppen billennek. Szerintem a Dreaming arról szól amikor Debbie Harry elkérte Jack Lee-től a hanging on the telephone-t egy reggeli közben.

uniform choice - staring into the sun


http://www.mediafire.com/?ojqyzrwtmzl

Ezt a lemezt azért töltöttem le pár hónapja, mert a számcímek ( Indian Eyes, Region of Ice), meg a kései zenekari fotóik nyomán úgy képzeltem ez minimum nagyon rossz, ha szerencsém van viszont egy magából kifordult, fantasy-metal szerű valami lesz. Most lusta vagyok leellenőrizni, de emlékszem egy klipre amiben fejjel lefelé vinnyog az underdog énekese. Ezt szerettem volna hallani itt is. Mert szerintem az ilyenek miatt is jó hardcore-t hallgatni, a megannyi agyament életpálya szórakoztató. Kicsit beteges, ha belegondolok, hogy csupán azért kezdtem el hallgatni ezt a lemezt, mert reméltem, hogy szar lesz. És nagyon béna számcímek (once i cry, a wish to dream, i am…you are) ide vagy oda ez kurva jó. Köröket ver az első nagylemezükre, ami szerintem nagyon lapos. Ez viszont olyan, mintha a dag nasty-nek lett volna még egy igazán jó nagylemeze. Az egyik számra meg az Ignite teljes életműve épül, mínusz a számok közti véget nem érő pofázás a magyar kolbászról.

second wind - security


http://www.mediafire.com/?v0mmwljnjed

Na, ez elég vicces egy lemez. Vagy inkább fura. Ilyen is olyan is. Egy csomó fasza, washingtoni zenekarból vannak benne tagok, meg Steve Hansgen, aki a Minor Threat ötödik tagja volt. Tőle viccesebb inkább a lemez, mint fura, mert ez tisztára olyan, mintha kilopta volna az MT b-oldalas számait. Még az énekes is ugyan úgy énekel, a váltások is kísérteties hasonlóságot mutatnak, az egész már-már hátborzongató. Azért azon túl, hogy érdekes, jó is, mert hogyan lehetne rossz, ha olyan zenét játszanak, mint a Minor Threat?! Ha a complete discography nem lenne elég, a U2-t idéző számaiknak pedig örülsz, hogy sosem lettek felvéve ez a kislemez pont jó lehet. Egyáltalán nem kínos.