the boys next door – door, door

http://www.mediafire.com/?mmwdyfzqmtj

Szarok Nick Cave-re. Az, hogy előbb volt unszimpatikus, minthogy hallottam volna tőle bármit is, csak egy valamit jelent. Hogy a rajongótábora egy megvethető bagázs csupa seggfejekből. Erről tehet ő? Hát ha direkt játszik zenét seggfejeknek akkor egy kicsit igen, de nem hiszem, hogy ráérne azzal foglalkozni, hogy akik hallgatják, milyen emberek. Nincs is sok értelme ennek, amit eddig írtam, végül is egy Nick Cave számot még egy válogatás kazira is rátettem, ami lánynak ment, meg nem nagyon ér el hozzám abból semmi amit mostanában csinál. Nekem a Birthday Party nem tetszik. Már pontosan nem emlékszem miért, lehet csak nem adtam neki túl sok esélyt, tényleg majd ezt a miértet egyszer kiderítem, ha olyanom lesz. Tegnap este a troliban viszont előjött, hogy ez a még Birthday Party-t megelőző, elő-zenekara nem csak a legjobb Nick Cave banda, hanem úgy tényleg egy jó lemez. Neurotikus, sodró tempójú, tökös számok a proto- és post punk védjegyeivel. Van szaxofon is, de egyáltalán nem zavaró, cirkáló dallamok, néha kis lecsupaszított monotónia, meg olyan post-punk dobok, amit ma már diszkósnak is lehetne nevezni. Ahogy van, ez úgy egy korrekt lemez, ami később híressé vált tag nélkül is ki kéne, hogy emelkedjen az obskuritás homályából. Müller Péter tuti nem hallotta, olyan jó.

crow people – cloud songs

http://www.mediafire.com/?t1i2wo1wngm

A legjobb ebben a zenekarban az, hogy öntörvényűen fasza, amikor könnyen lehetne minden másképp. Lehetne a basszus a hangsúlyos, a tempó lassabb a kontinens más. Mégis minden úgy van ahogy és ettől olyan önerőből fasza. Annyira, hogy úgy hangzik, mintha az énekes mögött nem is egy zenekar lenne, csak pár haver akik ezen a felvétel besegítettek neki, legyen nyoma a megtört magányának, és az ember létezésének. Ami kurva fasza, hogy ez egy angol zenekar, szomorú és elgondolkodtató, és mégis joy division vagy crass helyett sokkal inkább az adolescents és dag nasty (vagy nagyvonalúan revolution summer) gitárdallamok és erő bukkan fel, itt is azzal a plusz csilingeléssel, amit ők nem játszanak el, csak a mi fejünkben rezonál amikor halljuk a témákat. Jó is és ad egy csavart annak, hogy ezeket a napsütést, tavaszt és nyarat idéző gitár témákat egy olyan lehangoló és lapos környezetbe ültetett át, mint az angol, esős vidék. Ráadásul ez tényleg egy faluból jövő zenekar, akiket a megye határon kívül alig ismertek. És te is láttad milyen lehangolóak az angol kisvárosok, a korai zárásaikkal és értelmetlen embereikkel. Bár most jön a jó idő, miközben ez az esőben szánalmasan sétálás tökéletes aláfestő zenéje, azért egy kis zápor mindig van a fejünkben és olyankor jó lehet. Vagy bármikor máskor, mert ez egy hihetetlenül jó zenekar.

+ demo

http://www.mediafire.com/?0mukzu2uyqm

outtakes

http://www.mediafire.com/?gfed2jznmkj

the saints - eternally yours

http://www.mediafire.com/?rmlyyxccymz

Az egyik első album volt, amit feltettem az új mp3 lejátszómra. Először a humusz bárban hallottam egy számot erről a lemezről, miközben oi zene ment, de nekem a fülembe nyomták egy ipod-ról, hogy ez sokkal jobb, mint a cockney rejects. Tényleg az. Akkor azt mondtam rá, hogy táncolható punk. Aztán meghallgattam itthon és tetszett is, de biztos valami nagy maratoni új zenehallgatásban voltam és ezért törpült el a tömegben. Aztán szilveszterkor, amikor már a jócskán sötétedő délutánban szegedről vonatoztam fel pestre, egyedül a mozdonyfülkében valamiért úgy éreztem ez jó választás lesz, ha pedig megunom, majd tovább léptetem. Komolyan volt egy ilyen tervem, merő rosszindulatból. Aztán, mintha egy lépcsőn húztak volna végig minden egyes foknál csak koppant a fejem, hogy mekkora slágerek vannak ezen a lemezen. Táncoltató lendület, kicsit unott, de marha jó hangszínű ének, a gitár meg érdekesen díszítget. És az a sláger gyáros potencia. Tényleg a punk a legjobb stílus, ha ilyen zenekarok tucatjával vannak, és mégis annyira jók, hogy nem lehet őket félvállról venni.

Vile – solution

http://www.mediafire.com/?zzyhz0ngtmj

Ez a zenekar rövid életű volt, kibaszott tahó, de egyben kibaszott jó is. Ínyenc darab, nem csak ínyenceknek. De tényleg iszonyat tirpákok, túltesznek a Fear-en is. Zeneileg sajnos nem, de ki tud úgy énekeli, mint Lee Ving, Lee Vingen kívül? Egy koncertjük volt, aztán mindenhol bojkottálták őket. A koncert után a hely előtti parkolóban minden kocsi ablaktörlője alá tettek egy lemezt, de annyira fel voltak háborodva az emberek a koncerttől, hogy a legtöbbet szarrá törték, vagy csak kidobták a közeli kukába. Most így sok évvel később, már inkább vicces, mint felháborító, és bár ez tényleg a legbénább mentség az elves zenehallgatóknak, hogy a zene van olyan jó, hogy az számítson inkább, mégis ez a helyzet. Ahelyett, hogy nosztalgia + pc = jöhetnek seggfej zenekarok is, tételt kibontanám inkább végighallgatom a lemezt. Huszonegy szám, huszonkét és fél perc. Dühös, recsegős, örült punk hardcore. Pont olyan amit szeretek, és ha akarom nem is értem mit énekelnek, meg olyan gyorsan véget ér, a pogozás közben egyébként sem tudok gondolkodni.

meat puppets - in a car

http://www.mediafire.com/?wmmzonunnda

Ez igazán fura zene. az élvezhetőség határát sok sok újrajátszás után közelíti meg. Mégis van abban az elbaszott, szétesett, összevissza hangzásban valami megnyerő. Mert valahol lehet vele azonosulni, ha bármikor volt káosz a te fejedben, vagy legszívesebben habzó szájjal rángatóztál volna, nyáron egy túlzsúfolt helyen. Az igazi varázserő az benne, hogy a zaj amit kreáltak egyáltalán nem hatás vadász vagy erőltetett. Ők erre voltak akkor képesek, meg egyébként is nagyjából olyan fiatalnak lenni, mint amilyen ez a kislemez. És hogy ez a szörnyű zene miért jó igazán, arra nem is nagyon tudok válaszolni, de csak jelent valamit, hogy lassan harminc évvel később is frissnek hat és meg akarom mutatni.

loli & the chones - rock and roll genocide

http://www.mediafire.com/?e0nnwmmn2dj

Erről a zenekarról semmi érdekeset nem tudok. Azon kívül, hogy a 90-es évek elkeserítően lapos punkjából toronymagasan emelkednek ki. Kicsit sajnálom is, hogy csak a zenéjüket ismerem, mert már a zenekar neve is azt sugallja, hogy csomó beteg sztori lehet körülöttük, összehányt színpadoktól kezdve, túl keménnyé hajlakozott tincsek tőből letöréséig. Ezeket mind a zene mögé lehet képzelni. Különben nagyon fasza, dögös punk-ot játszanak, ami egy-egy fogósabb résznél a Ramones-t, ha pedig beindulnak a genyózással akkor az Angry Samoans-t idézi. Napszemüveg, bőrdzseki, trash kultúra, gyors zene.

black market baby - senseless offerings

http://www.mediafire.com/?z2k1kdvhzjk

Jó, beismerem kicsit túlsúlyba kerültek a washington DC-i vagy más néven harDCore zenekarok itt. Biztos mert kicsit megint beleolvasgattam a Dance of Days-be. Átmeneti elfogultságon túl azért a Black Market Baby-nek ez a lemeze (lehet a második is, csak azt még azt hiszem nem hallottam) kurva jó. VÉGIG. Én persze látom benne a logikát, de másoknak még fura is lehetne, a következőket olvasni, de pont az Oi elszánt és az emo vagy jelen esetben Revolution Summer inspirálta amorf dallamosságok elegye teszi majdnem minden számukat egy nagy slágerré. Azt hiszem valahol a színtér is körülöttük kezdett ketté válni, vagyis a kemények még agresszívebbek lettek, akiket meg ez zavart, egy kicsit rájátszottak arra, hogy mennyire elesettek. Black Market Baby meg pont, hogy a kettő között áll stabilan, csak a jobb dolgokat kiemelve mind a két oldalról. Beléjük sem lehet kötni. Faszák azt kész.